Roppanós kelbimbó saláta

Ezen a télen valahogyan elkerültük egymást a kelbimbóval, talán egyszer vagy kétszer került asztalra: vagy későn értem a piacra és már nem volt, vagy csak nagyon satnya minőségben. Most a zöldségesnél találtam ezeket a viszonylag szép példányokat, és ekkor nyilalt belém a felismerés, hogy milyen régen is ettem, és ezt akarok ma enni. Végül egy jó kis salátát készítettem belőle, amit a californiai La Grande Orange Cafe-ban készítenek (nem jártam ott). Nagyon finom lett, viszont egyáltalán nem sorolható a gyors saláták  kategóriájába: kell jó sok türelem, mire a kelbimbókat leveleire szedjük. Szerencsére, nekem csak 2 adagot kellett készítenem, így "röpke" 20 perc alatt sikerült is lefejtenem a leveleket. Viszont vizuálisan nagyon meghálálta a dolgot, csodaszép lett.  Ha valaki sietősen szeretné csinálni, akkor egyszerűen csak szelje fel. A recepten kissé változtattam, de az ötlet és az inspiráció mindenképp tőlük jött.

2 személyre
25-30 dkg kelbimbó (tisztítás előtti súly)
2 ek aszalt fekete cseresznye
1 nagy marék dió, megpirítva
pár szelet hajszálvékony parmezán
öntet
3-4 ek olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 tk mustár
só, bors
gyümölcsecet ízlés szerint

Először az öntetet készítem el: lereszelem a fokhagymát, a citromhéjat, kifacsarom a citrom levét, és mindezt összekeverem a mustárral és az olajjal. Pár csepp ecetet is adok hozzá. Sózom, borsozom.
A kelbimbókat leveleire szedem, forró vízbe teszem, 2-3 percig forralom, majd leszűröm és rögtön jéghideg vízet engedek rá. Így megtartja a szép zöld színét. Tálba teszem, rászórom a fekete cseresznyét és a diót, az öntettel meglocsolom, és legvégül a parmezán szeletek kerülnek rá. 
A salátákat általában ha kész, rögtön el is fogyasztom, nem szeretem őket érlelni, de ennek a salátának, úgy gondolom jót tesz egy negyed-félóra állás.