2011. szeptember 22., csütörtök

Mézes füge

Friss fügéhez ritkán szoktam hozzájutni. Kivételt képez ez alól, ha éppen nyár végén vagyunk Horvátországban (ez az utóbbi évekre nem jellemző), vagy - most már szerencsére!! - ha az Alföldről kapok egy kis hazait. Ez a kis ebéd utáni desszert isteni csemege, fantasztikus ízvilág!! A recept nem bonyolult, kb fél óra alatt el is készül. A fotó nem lett a legjobb, de mivel annyira finom, nem akartam kihagyni.

2011. szeptember 17., szombat

Keleti édességek - Segítsüti

Ez most nem csupán egy szimpla bejegyzés, rövid kis bevezetővel és valami finom recepttel, amit aztán ha tetszett, otthon meg lehet sütni-főzni, hanem olyan, amire licitálni lehet és meg is lehet nyerni.
Szóval, idén is bekerültem az őszi Segítsütis csapatba. Ezúttal a Szemem Fénye Alapítványt támogatjuk, akik 2 gyermek hospice házat üzemeltetnek, egyet Pécsett, egyet Törökbálinton. Most is 27 gasztroblogger finomságaira lehet licitálni szeptember 17 és 20 között, délután 4 óráig. Az akcióról bővebben a Segitsüti oldalán olvashattok.
Nehéz volt a döntés, hiszen annyi finom sütemény létezik a világon... Végül a Közel-Kelet sütijeire esett a választásom, mert gyönyörűek, izgalmasak és finomak. Az volt az elvem, hogy a kevésbé ismert sütemények közül legyenek a befutók. Szándékosan nincs baklava, és természetesen az olajban sült finomságok is kiesnek, mivel azok max 1-2 órán át tudnak iagzán finomak maradni. Végül 4 mellett döntöttem, amik formában, ízben, összetevőkben is változatos elegyet tudnak felmutatni.
Szóval, ha elnyerte teszésed, kalandra fel, irány a licitoldal, hogy le ne csússz ezekről a finomságokról, de ha nem tetszik, akkor is kattints oda, mert van még 26 más sütemény, ami garantáltan mind finom :)))).

2011. szeptember 15., csütörtök

Japán sárgarépás tofucsíkok

Amikor legelőször készítettem ezt az ételt, tudtam, hogy a blogomon van a helye, hiszen ez is visszatérő fogás lesz nálam. Sokszor amiatt nem kerül fel egy-egy recept az oldalra, mert már mindenki farkaséhes, és nem lehet tovább  a türelmükkel játszani, és azt mondani, hogy "Bocsi, még fotózok".
Még pár évvel ezelőtt egy könyvesbolti polcon pillantottam meg Naomi Moriyama "A japán nők titkai, avagy az örök fiatalság és karcsúság receptje" c. könyvét. Vaw, ez kell nekem, ki ne szeretné ezt, nem is lehetett ott hagyni. Megvettem, elolvastam, de valahogy túl bonyolultnak tűnt a sok különleges hozzávalókat is igénylő recept, szóval, akkor nem igazán cuppantam rá a házias japán ételekre (persze a szusi az kivétel, de szusi-recept nincs is ebben a könyvben). Azóta eltelt pár év, és pár hónapja, mikor újra felfedeztem a könyvet, ismét elolvastam, és valahogy minden olyan egyszerűvé vált, és azóta több mindent rendszeresen készítek belőle.
És akkor a recept: