2010. február 26., péntek

Vöröslencse-krémleves zöldborsóval

Igaz, hogy jön a tavasz, de ezt ezen a ködös-esős napon egyáltalán nem lehet érezni. Amúgy is kevés időm volt ma a főzőcskézésre, ilyenkor a legkézenfekvőbb ebéd egy jó tartalmas leves, amihez nem kell túl sok zöldséget pucolni, finom és laktató. Ezt a levest kb 40 perc alatt el lehet készíteni. Ha van otthon kész vörös curry pasztánk, akkor még hamarabb. De én szeretek mindent magam készíteni.

2010. február 22., hétfő

Édes falatkák

A hétvégén úgy adódott, hogy vidéki munkára kellett mennem. Imádom a munkámat, jöhet rengeteg
belőle, de ez a szombati egy nagyon kellemetlen ügynek a lezárása volt, így kb a hátam közepére kívántam az egészet. El is határoztam, hogy ezzel a részével nem foglalkozom, és egy szemet-szájat gyönyörködtető sütivel fogom feldobni az utunkat és magunkat. El is készítettem kora reggel, betettem párat egy kis dobozba, és csak arra vártam, hogy a legelső normálisabb kávézóban megállhassunk, és elfogyasszuk ezeket a kis finomságokat. És a dolog bevált, a kávé-süti után még a nap is kisütött, visszatért az életkedvünk és minden nagyon jól alakult! És akkor a recept:

Mángoldos-paradicsomos pite, avagy együk magunkat fiatallá

A szakácskönyv, amiből ez a recept is származik, valahogyan kikerült a konyhai vérkeringésből, így a minap nagy örömmel vettem újra kézbe. Tele van jobbnál jobb zöldséges és gyümölcsös receptekkel, amik nemcsak finomak, de nagyon jót tesznek az ember testének-lelkének. Ez pedig dr. Struncz Örök fiatalság c. könyve, ami nem kevesebbet igér, mint azt, hogyha az ő útmutatásai szerint étkezünk (és mozgunk is!!), akkor 2 éven belül megfiatalodunk.Véleménye szerint az ember sejtjei 2 évenként megújulnak, így van esély arra, hogy megállítsuk a biológiai óránkat.
Nos, íme egy recept a sok közül, amit már évekkel ezelőtt is többször elkészítettem, akkor is nagyon ízlett, és most is.

tészta
15 dkg teljes őrlésű búzaliszt
10 dkg túró
1 tk sütőpor

2 ek olívaolaj
fél dl tej
rávaló
30 dkg mángold
4 kis paradicsom
1 sonkahagyma (vagy vörös)
2 ek olívaolaj
5 dkg mozarella
1-1,5 dl tej
1 tojás
só, bors
szerecsendió

A tésztához a hozzávalókat összegyúrom, nyújtom, majd egy 26 cm-es formába teszem, villával megszúrkálom. A tészta elég lágy, ragadós, bőven kell lisztezni, de így lesz finom, puha sütés után is. 180 fokos sütőben 10 percig elősütöm.
Közben a hagymát kettévágom, és nagyon finoman felszeletelem. Az olajon megdinsztelem, majd hozzáadom az apróra darabolt mángoldszárat és együtt pirítom 3-4 percig. Ezután beledobom a feldarabolt mángoldleveleket, és 2 perc párolás után az elősütött tésztára halmozom. Ráteszem a félbevágott kis paradicsomokat és a mozarella golyókat is.
A tejet a tojással, sóval, borssal, szerecsendióval összekeverem, és ráöntöm a zöldséges tésztára. 180 fokon 35 percig sütöm. Forrón tálalom.

2010. február 19., péntek

Zöldségkrémleves sült gombával

Krémlevest gyakorlatilag csak hétköznapokon tudok főzni, akkor is kizárólag azokon a napokon, amikor Kiscincin nincs itthon. Valószínűleg a különféle pürék, amiket a kezdetekben főztem neki és imádott, és tömött magába, egyszerre csak túl sok lett neki. Mintha elvágták volna, egyik nap még megette, onnantól kezdve pedig csak a darabos étel jöhetett szóba, mert ő már nagy. És ez azóta is így van. Pedig ezt a műfajt is imádom, főleg azért, mert amellett, hogy csupa zöldség, gyorsan, egyszerűen és végeláthatatlan verzióban el lehet készíteni. Ez a mai is egy finomra sikeredett változat lett.

2010. február 17., szerda

Panettone puding

Még karácsonyra kaptunk az olasz rokonoktól egy gyönyörűen bedobozolt, klasszikus panettonét, amit az ajándékokkal együtt be is raktunk a fa alá. Aztán a nagy ünnepi dőzsölések közepette jól meg is feledkeztünk róla. Pár hete, amikor a karácsonyfát lebontottuk, bukkantunk rá újra. Finom volt, jó volt, de nem fogyott el (Kiscincin a csokit hiányolta belőle, én meg ugye kissé diétáztam). Szóval, kevesebb mint fele megmaradt. A GF-on szörfölve ihletett meg ez a recept, így elkészült ez a csodálatos kis puding, ici-pici változtatásokkal (a puding mint műfaj, amúgy is a nagy kedvenceim közé tartozik, és a panettone is megmenekült). Persze, ha nincs otthon panettonénk, egy finom kalács is megteszi, akkor viszont vmivel több cukrot tennék a pudingba.

Csípős babsaláta

Pár hete a Nyitottkertesek bódéjában gyönyörű, hatalmas tarkababra bukkantam, még éppen megfizethető áron. Most ezt használtam fel ehhez a szép színes, rendkívül ízletes és gazdag salátához. Ebédnek is megteszi, amit pár perc alatt el tudunk készíteni (a bab főzési idejét leszámítva, mert az minimum egy óra).

2010. február 13., szombat

Avokádós szendvicskrém

Ez egy igazán laktató, rendkívül finom avokádókrém, nagy kedvencem. Gyakran készítem, főleg sietős napokon. Salátával könnyű ebédnek is ideális. Ami fontos, hogy igazán krémes, puha avokádónk legyen. Ha ilyet nem kapunk, be lehet vetni a papírzacskós trükköt: egy éjszakára 2 banánnal papírzacskóba zárjuk, és reggelre puha avokádónk lesz. Hogy mit csinálnak a banánok éjszaka az avokádóval, fogalmam sincs, de mindenesetre működik. És akkor a recept:

1 avokádó
2 tojás
1 kis fej hagyma
1-2 ek olívaolaj
só, bors
negyed citrom leve

Az apróra vágott hagymát kevés olívaolajon jól megpirítom. A tojásokat keményre főzöm, a jól érett avokádót kikanalazom, majd az összes hozzávalót egy tálkába halmozom. Botmixerrel pürésítem. Én úgy szeretem, ha kissé rusztikus, azaz nem teljesen egynemű. Jó étvágyat.

2010. február 11., csütörtök

Roppanós kelbimbó saláta

Ezen a télen valahogyan elkerültük egymást a kelbimbóval, talán egyszer vagy kétszer került asztalra: vagy későn értem a piacra és már nem volt, vagy csak nagyon satnya minőségben. Most a zöldségesnél találtam ezeket a viszonylag szép példányokat, és ekkor nyilalt belém a felismerés, hogy milyen régen is ettem, és ezt akarok ma enni. Végül egy jó kis salátát készítettem belőle, amit a californiai La Grande Orange Cafe-ban készítenek (nem jártam ott). Nagyon finom lett, viszont egyáltalán nem sorolható a gyors saláták  kategóriájába: kell jó sok türelem, mire a kelbimbókat leveleire szedjük. Szerencsére, nekem csak 2 adagot kellett készítenem, így "röpke" 20 perc alatt sikerült is lefejtenem a leveleket. Viszont vizuálisan nagyon meghálálta a dolgot, csodaszép lett.  Ha valaki sietősen szeretné csinálni, akkor egyszerűen csak szelje fel. A recepten kissé változtattam, de az ötlet és az inspiráció mindenképp tőlük jött.

2 személyre
25-30 dkg kelbimbó (tisztítás előtti súly)
2 ek aszalt fekete cseresznye
1 nagy marék dió, megpirítva
pár szelet hajszálvékony parmezán
öntet
3-4 ek olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 tk mustár
só, bors
gyümölcsecet ízlés szerint

Először az öntetet készítem el: lereszelem a fokhagymát, a citromhéjat, kifacsarom a citrom levét, és mindezt összekeverem a mustárral és az olajjal. Pár csepp ecetet is adok hozzá. Sózom, borsozom.
A kelbimbókat leveleire szedem, forró vízbe teszem, 2-3 percig forralom, majd leszűröm és rögtön jéghideg vízet engedek rá. Így megtartja a szép zöld színét. Tálba teszem, rászórom a fekete cseresznyét és a diót, az öntettel meglocsolom, és legvégül a parmezán szeletek kerülnek rá. 
A salátákat általában ha kész, rögtön el is fogyasztom, nem szeretem őket érlelni, de ennek a salátának, úgy gondolom jót tesz egy negyed-félóra állás.

2010. február 9., kedd

Rozsos zsemle

Zsemlét vagy kenyeret sütni nem olyan megeröltető és bonyolult munka, inkább csak kivárni nehéz.  Az a fontos, hogy elkezdjük időben, és amíg kel a tészta, addig csinálhatunk bármit. Ha vannak olyan esték (főleg télen), amikor itthon vagyunk, és a munka is megengedi, akkor gyakran készül nálunk házi kenyérféleség, márcsak azért is mert Kiscincin nagy kedvence. Nemcsak enni szereti, hanem a formázásból, kenegetésből is kiveszi a részét.
Eredetileg búzaliszttel készült volna, de valahogyan összekevertem a liszteket, és végül csak rozslisztet tettem bele, igaz két gyártótól. Féltem, hogy túl tömény lesz, de nem, ez is megkelt és nagyon finom lett.

2010. február 8., hétfő

Jamie és a csodapuding

Jamie pudingja, ami a legelső szakácskönyvében jelent meg, visszatérő klasszikusnak és nagy kedvencemnek számít. Amikor legelőször készítettem, nem volt otthon málnalekvárom és zsemlemorzsám, ami a receptjében szerepel, így házi őszibaracklekvárral és liszttel készítettem. Azóta annyira bevált ez a módosítás, hogy amikor legutóbb az eredeti hozzávalókkal sütöttem meg, akkor nagy csalódás volt. Úgyhogy visszatértem a régi jól bevált alapanyagokhoz, és a hétvégén ismét terítékre került ez a lágy, remegő, isteni finomság.

4 tojás
6 dl tej
12 dkg liszt
20 dkg sötétbarna nádcukor (ettől karamellesebb íze lesz)
25 dkg házi őszibarackdzsem

3 tojássárgáját és 1 egész tojást felverek 8 dkg nádcukorral, majd elkeverem a tejjel és a liszttel. Egy 30 cm-es kerek kerámiatál aljára kanalazom a lekvárt, ráöntöm a tejes keveréket, majd 150 fokon 1 órán át sütöm. Ekkor kemény habbá verem a tojsáfehérjét, majd óvatosan hozzáaadom a maradék nádcukrot, és az egészet a puding tetejére halmozom. Még 15-20 percig sütöm.


2010. február 6., szombat

Zöldfűszeres bulgur

Ahogy itt ülök a computer előtt, épp az megy a TV paprikán, ahogyan Nigella éjszaka kioson a konyhába, és magába töm egy nagy szelet csokitortát. Szuper. Ehhez képest nagyon puritán ez a kis bulgur étel, pedig ma igazán jól esett délben, és nagyon örültem, hogy ismét sikerült kímélően ebédelnem. Persze, a kényeztető desszert nálunk is megvolt ebédnél, de ha most a sötét konyhában összefutnék Nigellával és a tortájával, egy pillanatig sem haboznék. És akkor a recept:

2 személyre
10 dkg bulgur
1 kis fej vöröshagyma
olívaolaj
1 kk bazsalikom
pár szál rozmaring
1 babérlevél
só, bors
petrezselyemzöld
pirított napraforgó

A hagymát az olívaolajon megpirítom, majd a gondosan megmosott bulgurt hozzáadom a fűszerekkel együtt, 2 percig még pirítom őket folyamatos kevergetés közben, majd felengedem forró vízzel. Sózom, borsozom, lefedve 10 perc alatt készre főzöm. Friss petrezselyemzöldet keverek hozzá, napraforgómaggal megszórom, és akár hidegen, akár melegen is tálalhatom. 
Recept ismételten C. B. Browntól.

Ananászos céklasaláta

Imádom az egyszerű, de nagyszerű dolgokat, mint amilyen ez a cékla és ananász párosítás. A recept a már korábban is emlegetett Celia Brooks Brown új könyvéből származik, és nagyon-nagyon finom (egy icipicit azért változtattam rajta). Talán, azoknak is ízlik, akik  nincsenek rákattanva a céklára (ha egyáltalán rá lehet kattanni). A salátához egészen apró céklákat választottam.

2 személyre
6 pici cékla
fél friss ananász
1 kis fej hagyma
1 ek almaecet
1 tk nádcukor

A céklákat 160 fokon 30 perc alatt megsütöm, hámozom, félbevágom és nagyon vékonyra felszeletelem. Az ananászt is felkarikázom, majd apróra darabolom. A hagymát vékony karikákra vágom, majd az egészet összekeverem. Az ecetet a cukorral és sóval elkeverem és a salátához adom. 15-20 percig hagyom állni.


2010. február 4., csütörtök

Lencseleves tésztával

A mai menüvel megint visszatértem a télhez: laktató, forró, melengető, ugyanakkor mégis kíméletes leves készült. Különlegességét az aszalt paradicsom és a zöld füszerek használata adja. Nem igényel sok időt: kb 50 perc alatt elkészíthetjük.

2010. február 3., szerda

Rukkolás quiche

Nem tudom, hogy a sok hó-e az oka, vagy az, hogy már közeledik a tavasz, de rettenetes módon kívánom a zöldeket.  Be is szereztem egy nagy doboz zsenge, olasz rukkolát, gyönyörűen zöldellt a polcokon. Tegnap rukkolás házi metélt volt (az is isteni, de annyira éhesek voltunk, hogy fotózásra nem maradt idő, anélkül pedig nem teszek föl receptet. Hamarosan újra megcsinálom, és lesz róla szép kép).
Ez egy kis quiche, 2 éhes ember kis salival el is tudja fogyasztani.

2010. február 2., kedd

Lekváros linzer

Ez egy igazán gyors és egyszerű süti. Ideális, ha ráébredünk arra, hogy az imádott kávénkhoz, teánkhoz nincs otthon semmi fogunkra való, boltba meg amúgy sem akarunk rohangálni. Mindössze 45 perc kell hozzá, és a friss, omlós meleg süti máris az asztalunkon lehet!

Kb 20 darabhoz
20 dkg teljes őrlésű liszt
8 dkg vaj
8 dkg lágy sötétbarna nádcukor
1 tk sütőpor
pici rizstej
jó sűrű meggylekvár (vagy bármilyen más)

A lisztet a vajjal szépen elmorzsolgatjuk, hozzáadjuk a cukrot, a sütőport, majd a rizstejjel összefogjuk a tésztát. 1 perc alatt összegyúrjuk, majd egy 4-5 cm-es hengert gyúrunk belőle. Óvatosan 1 cm-es szeleteket vágunk belőle. A karikákat kiigazítjuk, mert a szeletelés során kissé deformálódnak. Közepükbe az ujjunkkal mélyedést nyomunk, majd ebbe helyezünk egy púpozott kávéskanálnyi sűrű lekvárt. Itt a hangsúly a sűrűn van, mert sütésnél a lágy lekvár kifolyik, ami (de csakis) esztétikailag tönkre teszi a sütinket. Nyáron sikerült egy olyan kemény, kissé karamellizált meggylekvárt főznöm, amit alig tudok kanállal kiszedni az üvegből, szóval ez pont ideális ehhez a sütihez. 180 fokon 20-25 percig sütöm. Ha kész, pár percet várok, és már lehet is fogyasztani. Ahogy Kiscincin mondaná: nyámi!