Diós-mazsolás kenyér

Ezzel a kenyérrel a nyaralásunk idején találkoztam, amikor is a Tisza-tóról átruccantunk Debrecenbe, és egy kis francia pékségben reggeliztünk, a Kiskifliben, ami a szállásunkhoz a legközelebb eső reggeliző hely volt. Örömteli meglepetés volt, hogy ilyen színvonalas, a natúr vonalat követő pékség létezik a világnak ezen a tájékán is.
Szóval, a kenyér titka a jó sok mazsola és dió. Házi lekvárral vagy vajjal isteni!
És akkor a recept:




2 db kenyérkéhez

36 dkg teljes őrlésű liszt
25 dkg fehér liszt
3,5 dkg friss élesztő
kb 3,8 dl langyos víz
1 ek nádcukor
pici só
25 dkg dió
15 dkg mazsola

A langyos vízben feloldom az élesztőt és a nádcukrot. Összekeverem a kétfajta lisztet és a sót, majd hozzáöntöm az élesztős vizet. Összegyúrom, és kb 5-6 percig dagasztom, amíg el nem válik az edény falától. Ha szükséges, meglisztezem, illetve adok még hozzá vizet. A lényeg, hogy ne legyen kemény a tésztánk. Kb. 75-90 percig meleg helyen kelesztem.
Ha ez megvan, átgyúrom, majd a tészta közepébe készítek egy mélyedést, és rászórom a kimért mazsolát és diót. Ismét alaposan átgyúrom, hogy mindenhová eljusson a finomság.
2 hosszúkás alakú kenyeret formázok belőle, és sütőpapíral bélelt tepsibe teszem.
Most kipróbáltam, hogy hideg sütőben kezdem a sütést és addig kel a kenyér, amíg a sütő a kivánt hőfokot (220 C) eléri. Remekül működik ez a módszer is, gyönyörűen megkeltek a kenyerek. Készre sütöm, ami kb 30-40 perc lehetett, de megmondom őszintén, most elfelejtettem lemérni. Ha pirul a kenyér teteje, akkor végezzünk tűpróbát, és ha nem ragacsos, akkor kész is van a finom friss kenyerünk.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések